Február 11.

Kedves barátom! Volt-e valaha olyan érzésed, hogy bár rengeteget dolgoztál, mégis csak annyi jutalmat kaptál, mint az, aki semmit sem csinált? Milyen érzés volt? Ugye, hogy azt gondoltad, hogy a világ minden igazságtalansága összegyűlt előtted? Szinte elfelejtettél örülni annak, amit megvalósítottál, csak azért, mert másokkal is jól bántak. De mi a véleményed Mt 20:9 verséről? És jövén a tizenegyórásak, fejenként tíz-tíz pénzt vőnek. Vajon igazságtalan az Úr, ha mindenkinek egyformán fizet? Vagy csak mi nem értjük kellőképpen az igazság fogalmát? Mintha szándékosan járt volna el úgy a gazda, hogy az utoljára érkezőket fizette ki először, hogy a korán reggel érkezőknek legyen lehetőségük reagálni. De vajon kevesebbet kaptak annál, mint amiben megegyeztek? Nem. Akkor miért lázadtak föl? Lázadásuknak több oka is van, viszont ez az igeszakasz valami másra szeretne rávilágítani. Íme: Isten az Ő irgalma szemszögéből mérlegeli az erőfeszítéseinket, nem pedig személyes érdemeink alapján. Az isteni jutalom az Ő nagylelkűségét mutatja meg. Próbáld elképzelni a tizenegy órás munkások örömét, amikor látták, hogy a menny számukra is kitárul! Vajon nem kellene neked is így örülnöd, amikor igazságtalanságokat tapasztalsz? Könnyű vádaskodni, ha nem ismered teljes mértékben a helyzetet, vagy akár ha rendelkezel is minden érvvel a vádaskodáshoz, de te mégis tekints az Úrra. Gondolod, hogy nem lenne oka azt mondani, hogy nem érdemled meg a megváltást, mert túl későn jöttél? Ezzel szemben mit tett? A szemedbe nézett, és utolsó erejével kijelentette, hogy szeret. Ugye, milyen igazságos? Nem szeretnéd te is az Ő szemével látni a világot? Meghívlak, próbáljuk meg úgy látni és elemezni az embereket, ahogyan Ő teszi. Ez a gyakorlat akár az egész életünket megváltoztathatná. Vállalod? 
Baráti tisztelettel, Gabriela MichAMiCUS, Temesvár