Február 2.

Kedves barátom!Legutóbb mikor győzted le a félelmet? Mi váltja ki a félelmeidet? A körülötted élők tettei vagy a saját gondolataid? A többséghez hasonlóan én is nehezen tudom legyőzni a félelmeket. Legyen szó egy elmondandó beszédről vagy egy dal elénekléséről – de gondolhatunk itt a társadalmi szorongásra vagy épp a halálfélelemre is –, minden generációnak megvannak a sajátos félelmei. Meg szeretném osztani veled azt a következtetést, amire jutottam: a félelem elnyomja az áldozatban rejlő erőt, és eltávolítja az embert Isten tervétől, attól az Istentől, akitől az erőt kapta. Isten iránti szolgálatkészségünk nagymértékben csökken bizonyos félelmek miatt, amelyek sok esetben csak a képzeletünkben léteznek, s amelyek valósággal elborítanak. A Szentírást olvasva találtam rá 2Timótheus 1:7 versére: Mert nem a félelemnek lelkét adta nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét. A lelki erő, a szeretet, a józanság és a megfontoltság olyan erények, amelyekre vágyakoznunk kell, s amelyeknek a jellemünk meghatározóivá kellene válniuk. Ha szeretnénk teljes szívvel és minden képességünkkel szolgálni Istennek, akkor félelem helyett válasszuk a hitet. Istentől a teremtéskor kapott állapotot nem kellene lealacsonyítanunk a félelemmel, mivel már amúgy is eléggé beszennyezte azt a bűn. Ne feledd: ha szeretnél új életet, új kezdetet, derűs és el nem bukott gondolatokat, akkor le kell mondanod a félelemről!
Baráti tisztelettel, Lucas Avrămescu AMiCUS, Bukarest