Február 1.

Kedves barátom!A bibliai korokban a ló haderőnek számított. Nagyon sokba is került, és nem volt egyszerű a tartása, ezért lovat nem használtak mezőgazdasági munkákra (erre jó volt a szarvasmarha) vagy teherszállításra (ez a szamarak feladata volt). A ló a hercegek és királyok igazi harci „gépezete” volt. Jelenléte a csatatéren a győzelem biztosítékának számított. A Szentírásban a ló az ember gőgös önbizalmának, önzésének a jelképe. Éppen ezért Isten azt kérte Izrael királyaitól, hogy ne tartsanak nagyon sok lovat, Józsuénak pedig megparancsolta, hogy a csata végén ölje le az ellenség lovait (Józs 11:6) – vagyis pusztítsa el a „tankokat”, hogy a nép kizárólag csak az Úrra hagyatkozzon, nem emberi vagy állati erőre. Salamon volt az első zsidó király, aki lovakkal kereskedett, sőt ő látta el lovakkal a környékbeli uralkodókat is. Hatalmas gazdagsága mellett többek között ez is hozzájárult ahhoz, hogy végül elfordult Istentől. (Miért imádnál egy olyan Istent, akire nincs szükséged?)Természetfölötti látásmódra van szükség ahhoz, hogy megláthasd Isten lovait és tüzes szekereit, a természetfeletti hadakat, amelyek oltalmazzák az Ő gyermekeit. Csak hit által láthatod meg Isten lovait. Különben, amikor nehézségek vesznek körül, elkeseredetten kérdezed, mint Elizeus szolgája: „Mit cselekedjünk?” (2Kir 6:15). Életünk minden pillanatában e két kérdés feszül egymásnak: hagyatkozzunk saját erőnkre, vagy inkább Isten erejére? Isten nyugalmat és békét, a megváltás örömét és oltalma biztosítékát kínálja fel. Melyek a te „lovaid”? Miről kellene ma lemondanod, hogy teljes mértékben Istenre tudj hagyatkozni? Ezek szekerekben, amazok lovakban bíznak; mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevéről emlékezünk meg (Zsolt 20:8). 
Baráti tisztelettel, Dani TudorieAdventus Egyesület