Január 31.

Kedves barátom!Biztosan el sem tudnád képzelni azt, hogy akkor is szeresd a barátnődet, ha elárult, vagy egy olyan hozzád közelálló személyt, aki kibeszélt a hátad mögött. Tudom, hogy ilyenkor nem könnyű félretenni a büszkeséget, és szeretettel viszonyulni azokhoz, akik ártottak neked. Ám ez a világ olyan hely, ahol az ember énje elnyomja a megbocsátást, és a gonoszság legyőzi a szeretetet. Nem könnyű elfogadni egy hozzád közel álló személy árulását. Jézus is átélte ezt a fájdalmas érzést. Őt nemcsak egy személy, hanem legközelebbi barátai is elárulták. Egy asztalnál ettek, együtt nevettek, tanúi voltak a gyógyításainak, sőt készek voltak az életüket is adni Mesterükért. A halála előtti éjszakán Jézus mégis egyedül maradt. Mindezek mellett a Teremtő elhatározta, hogy érdemes meghalnia ezekért az emberekért, de nemcsak a tizenkettőért, hanem a földkerekségen élő minden emberért. Ő tudta, hogy végül a szeretet le fogja győzni az emberek között uralkodó gyűlöletet, és azt is, hogy minden ember – legyen áruló, képmutató, önző vagy büszke – megérdemel egy újabb esélyt. A kereszt volt az a pillanat, amikor Jézus nyilvánosan kijelentette, hogy feltétel nélküli szeretettel szeret bennünket. Golgotai áldozata az emberiség történelmének legszebb szerelmi története – ami róla és rólunk szól. De ha Ő ennyire szeretett minket, van-e jogunk arra, hogy ne szeressük a körülöttünk élő embereket? Jn 15:12 versében Jézus egy olyan értékes tanáccsal szolgál, amire mindannyiunknak nagy szüksége van: Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket.Gyógyítsuk be az embertársaink által okozott sebeket tiszta, őszinte, korlátok nélküli, Jézus szeretetéhez hasonló szeretettel!
Baráti tisztelettel, Carla SisuAMiCUS, Bukarest