Január 30.

Kedves barátom!Lehet, hogy mindannyiunkban megfogalmazódott már a kérdés, hogy milyen kapcsolat van a hit és a cselekedetek között, vagy hogy egyáltalán fontosak-e még a cselekedetek, ha már van hitünk. Régen olvastam egy szemléltető példát, ami segített jobban megértenem ezt a kérdést. A történet szerint élt a folyóparton egy istenfélő öregember, aki az arra járókat csónakkal átszállította a folyó másik partjára. Egyik nap egy fiatalemberrel együtt szállt be a csónakjába. Az ifjúnak azonnal feltűnt, hogy van valami az evezőkre írva. Kíváncsian kérdezte meg az öregembertől:– Miért van ráírva az egyik evezőre a Hit szó, a másikra pedig a Jó cselekedetek? – Azért, mert ez a két dolog, a hit és a jó cselekedetek irányítják az életemet, mióta az eszemet tudom – jött a válasz. – Nem gondolnám, hogy mindkettőre szükség van, elég csupán az egyik. Ha a jó cselekedeteket választod, akkor hasznára lehetsz másoknak, ha viszont a hit útját választod, akkor annak önmagad veszed a hasznát. Az öregember semmit sem szólt, csak evezni kezdett az egyik lapáttal. Ettől aztán a csónak elkezdett egy helyben forogni. A fiatalember értetlenül figyelt, míg végül rádöbbent, hogy mit akar ezzel megértetni vele az öreg csónakos: a hit és a jó cselekedetek egymásra támaszkodnak, és egymásban, egymás által teljesednek. A jó cselekedet és a hit valójában két szárny, amely segítésével lelkünk fölemelkedik Istenhez. De ki repülhet csupán egy szárnnyal? Mert amiképpen holt a test lélek nélkül, akképpen holt a hit is cselekedetek nélkül (Jak 2:26). 
Baráti tisztelettel, Miriam Noemi PetreacăAMiCUS, Krajova