Január 27.

Kedves barátom!Be kell vallanom, hogy az utóbbi időben egyre inkább foglalkoztat, hogy miként lehetnék még jobb ember? Más szóval, hogyan érthetem meg, de legfőképpen hogyan előzhetem meg azokat a helyzeteket, amikor nem vagyok olyan jó, mint amilyen lenni szeretnék? Rájöttem, hogy a hanyagságunkkal, vagy akár legapróbb, nem szándékos tetteinkkel gyakran megbántjuk a körülöttünk élőket. Néha akkor is sebet ejtünk, ha helytelenül válaszolunk a szüleinknek, vagy helytelen magatartást tanúsítunk egy tanárunkkal vagy barátunkkal szemben. Gyakran úgy próbáljuk menteni magunkat, hogy másokat vádolunk: „Ő váltotta ki belőlem ezt a nem kívánt reakciót!” – állítjuk ilyenkor. Arra összpontosítunk, amit nem tudunk ellenőrzés alatt tartani, ahelyett hogy a magatartásunkon javítanánk, amiért mi magunk vagyunk a felelősek. Saját gonoszságunk „kezelésének” legfőbb feltétele, hogy tudatosítsuk magunkban: helytelenül jártunk el. A helyes magatartás vitathatatlan kézikönyve, a Biblia tisztán beszél arról, hogy a helyes gyakorlatokat el kell különítenünk a helytelenektől, ugyanakkor azonosítja is számunkra a jóság forrását, valamint azokat a módszereket, amelyek által el is juthatunk ehhez a forráshoz. Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt; legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek (Ef 4:31-32). A jóság Forrása, Isten nemcsak megbocsátja a gonoszságot, hanem a jóra is megtanít! Ha meg akarjuk érteni és gyakorolni a jóságot, be kell fektetnünk Isten ismeretének megszerzésébe, amit a vele töltött idő alatt sajátíthatunk el. Ezt javaslom neked is!
Baráti tisztelettel, Lucas AvrămescuAMiCUS, Bukarest