Január 26.

 Kedves barátom! Ahogy telik az idő, egyre inkább tudatosul bennem: Isten nemcsak, hogy nem hazudik, hanem minden egyes szó, ami elhagyja az ajkát, valójában pajzs számomra. Kezdve a legjelentéktelenebbnek tűnő apróságoktól, egészen a pontos tanácsokig vagy parancsolatokig, Isten mindig is tudta és tudja most is, hogy mit mond. Sőt, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy Igéje pontosan az számunkra, amire szükségünk van: Barátunk és Üdvözítőnk. Komolyan kell vennünk Istent, az Ő szavát és cselekedeteit. Nagyobb az eshetősége az ég és a föld eltűnésének, mint annak, hogy nem teljesedik Isten szava. Másfelől pedig az ember – te, én és mások – hajlamos saját szemszögéből értékelni az életet, miközben elfelejti, hogy mennyire korlátolt elmével rendelkezik. Azt olvassuk, hogy az özönvíz után az emberek egy csoportja a következőképpen gondolkodott: Szerezzünk magunknak hírnevet, és tekintsünk el Isten tanácsától! (1Móz 11.). Érdekes, ahogy Isten pontosan ezeknek az embereknek a szavait idézte, amikor kijelentette: Felmagasztalom a te nevedet (1Móz 12:2). Istent nem zavarja, hogy hírnevet próbálsz szerezni. A baj akkor kezdődik, ha ezen az úton járva semmibe veszed mindazt, amire tanított, és nem számolsz azzal, hogy a befolyásnak milyen hatalmas ára van. A hírnév-szerzéssel együtt jár az önzés, eközben viszont Isten nevet akar adni neked, és így szól hozzád: Áldás leszel, és megáldatnak tebenned a földnek minden nemzettségei. Ha vagy valaki, igazából kiért élsz? Önmagadért, büszkeségedért, anyagi kényelmedért? Mit kívánsz saját hírneved számára? Mi ösztönöz téged Isten előtt? Gondolkodj el ezeken a kérdéseken! Isten mondta: Szeretném véghez vinni általad mások életében a tervemet. Áldás leszel. Embertársaid lesznek a te elhívatásod haszonélvezői. De mindez az Én kezdeményezésem, az Én hívásom. Az örök élet felé vezető legbiztonságosabb út nem más, mint az életedre vonatkozó isteni terv útja. 
Baráti tisztelettel, Daniel BursucAMiCUS, Jászvásár