Január 25.

Kedve barátom! Oda jutottunk, hogy elhisszük a következő hazugságot: Hallgass a szívedre, mert az mindent tud! Igazából egyedül Isten ismer téged teljes mértékben. Csak Ő foghatja meg a kezed, amikor kicsúszik a lábad alól a talaj. Össze tudnád foglalni, hogy mit jelentett számodra a líceum? Számomra a mély kutatások, a nehéz kérdések és válaszok időszaka volt, amire érdemes volt várni. Visszaemlékszem azokra az estékre, amikor kérdőre vontam Istent, hogy miért adott ilyen érzékeny szívet, és miért kell mélységesen átéreznem a körülöttem élők fájdalmait. Közvetlen választ máig sem kaptam, viszont az Úr többféle módon tudatta velem a rám vonatkozó terveit. És az elképzeléseimmel ellentétben végül nem lettem sem orvos, sem pszichológus. Milyen jó, hogy Isten alaposan ismeri a szíveket! Habár a terveim szertefoszlottak, és úgy éreztem, mintha elveszítettem volna minden kapaszkodót, Ő mégis ott volt mellettem a csendben. Minden útkereszteződésnél bátorított és arról biztosított, hogy mindentudásával elfedezi a hiányosságaimat. És most, amikor új próbák előtt állok, már nem akarom egymagam cipelni a terheket, hanem eszembe jut az Ő ígérete: És erről ismerjük meg, hogy mi az igazságból vagyunk, és így tesszük bátorságosakká ő előtte a mi szíveinket. Hogy ha vádol minket a szív, mivelhogy nagyobb az Isten a mi szívünknél, és mindent tud (1Jn 3:19-20). Ne feledd: a szívedet Isten teremtette! Meghalt érted a kereszten, és sosem fogja hagyni, hogy a hullámok elborítsanak!
Baráti tisztelettel, Denisa OpreaAMiCUS, Marosvásárhely