Január 18.

Kedves barátom!Milyen gyakran szoktad feltenni Istennek a következő kérdést: Miért? Ami engem illet, hajlamos vagyok álmodozni, terveket szőni, célokat kitűzni. Természetesen az elvárásaim nem válnak mindig valóra, és ezért néha kényelmetlenül érzem magam. Olyan ez, mintha labirintusban járnék, keresve a kijáratot, de mindig falba ütközöm. Ilyenkor csalódást, zavart érzek, mintha elvesztem volna, és kérdőre vonom Istent: Miért? Aztán egy Istentől jött válasz gyökeresen megváltoztatta a látásmódomat és az élethez való viszonyulásomat. A Bibliában olvassuk: Amit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted (Jn 13:7). Amikor emberi szempontból észszerűtlen dolgok történnek, eszembe jut, hogy Isten fentről látja az életutamat, és annak alapján lép közbe, hogy a labirintus teljes látványának a birtokában van. Pontosan oda vezet, ahol lennem kell. Csak bíznom kell benne és ígéretében, miszerint azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak (Róm 8:28). Megtörténhet, hogy ebben a pillanatban nem értjük életünk bizonyos történéseit. Egy dolog azonban biztos: a mennyei Atya látja a kezdetet és a véget, és mindent a javunk és megmentésünk érdekében cselekszik. Ha te is felteszed a kérdést, hogy miért enged meg Isten nemkívánatos dolgokat az életedben, akkor gyakorolhatod azt, amit én magam tanultam meg: folytasd az imádkozást, és várj, közben pedig tégy meg minden tőled telhetőt az adott körülmények között, mert később meg fogod érteni, hogy miért történt mindez veled. 
Baráti tisztelettel, Adina Duca AMiCUS, Kisinyov