Január 16.

Kedves barátom!Már jó ideje foglalkoztat néhány erény, amit két szóban összegezhetek: becsületesség és elvhűség. Noha senki sem állítja határozottan, hogy őszintének, mértékletesnek vagy megvesztegethetetlennek lenni valójában helytelen dolog, mégis ezeket a múlt konzervatív értékeinek tekintjük, és az intoleráns magatartással, az állandóan fejlődő társadalomhoz való alkalmazkodásra képtelen viselkedéssel hozzuk összefüggésbe. Az ilyen kijelentéseknek, mint: Jobb hallgatni, mint hullámokat gerjeszteni!; Csak bonyolítod magad körül a dolgokat, a világ úgysem tisztességes, ezért játssz a világ szabályai szerint!; Mindenki ezt teszi!; Ne légy már ilyen maradi!, nincs keresnivalójuk az erkölcsiséggel és a lelkiséggel kapcsolatos beszélgetésekben. Jézus nem volt megalkuvó a mennyei elvek terén, és amikor az akkori szokások a szentség áthágásáig fajultak, határozottan kijelentette: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává! (Jn 2:16). Jézus engedékenyen viszonyult a vétkezőhöz, de nem ódzkodott emlékeztetni a bűnös embert arra, hogy helytelen dolgot követ el: Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél! (Jn 8:11). Amikor a kompromisszum felettébb vonzónak tűnik, te inkább fejezd ki bizalmadat a bibliai értékek iránt. Dániel három barátja pontosan ezt tette a tüzes kemence szájánál: De ha nem tenné is, legyen tudtodra, ó király, hogy mi a te isteneidnek nem szolgálunk (Dán 3:18). Milyen jó lenne, ha Isten rólunk is kijelenthetné: Feddhetetlen, igaz, istenfélő, bűngyűlölő, még erősen áll az ő feddhetetlenségében (Jób 2:3). 
Baráti tisztelettel, Albert Crăciun AMiCUS, Bukarest