Január 11.

Kedves barátom!Bizonyos ideje két témakör – a bölcsesség és a világosság – foglalkoztat, amelyet a tudás és az inspiráció kiapadhatatlan forrásának tekintek. E két elemet nagyon szépen foglalják össze Ef 1:17-18 versei: Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcsességnek és kijelentésnek Lelkét az Ő megismerésében; és világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, hogy mi az Ő elhívásának a reménysége. Bölcsességnek lelke – az értelmező szótár szerint a bölcsesség a dolgok magas szintű megértése és megítélése. Azt hiszem, kifejezetten szükségünk van erre a jellemtulajdonságra, mivel az élet döntésekből áll, mi pedig tudatosan vagy tudat alatt döntéseket hozunk életünk minden másodpercében. Ahogy Salamon is beismerte állapotát, és bölcsességért könyörgött, úgy biztosan nekünk is megadja azt Isten, ha megalázzuk magunkat előtte, és őszinte kéréssel fordulunk hozzá. Értelem szemei – nagyon tetszik ez a kifejezés. Egy népi mondás szerint a szív vak, ezért az elmével kell döntést hoznunk. Milyen csodálatos dolog, hogy maga a világosság Teremtője akarja fölnyitni értelmünk szemét! És teszi ezt azzal a kifejezett céllal, hogy felismerjük elhívásunkat!Te és én feladatot kaptunk: világítanunk kell! Noha tudom, hogy ez sokszor nehéznek tűnik, mivel szeretnénk tökéletes környezetben élni és világítani, és bár néha jobban esne, hogy más végezze el a munkát, akkor is egy határozott elhívatást kaptunk, aminek eleget kell tennünk. Belegondoltál, hogy milyen hatalmas kegyelem az, hogy a világosság hírnökei lehetünk? Micsoda ajándék, hogy a világosság Forrásának lehetünk a munkatársai! Gyere, határozzuk ma el, hogy reménysugár leszünk a körülöttünk élők számára! 
Baráti tisztelettel, Anda HențAMiCUS, Temesvár