Január 10.

Kedves barátom!Az utóbbi időben elég sok kérdés merült fel bennem személyes értékemmel és azonosságommal kapcsolatosan. Valójában hosszú időn át igyekeztem elérni a tökéletességet azzal, ami vagyok s amit teszek. Fontosnak éreztem magam, valahányszor sikerült megvalósítani egy-egy remek projektet, ha a tulajdonságaimat értékelték, vagy ha minden remekül ment az iskolában, viszont mindig elbuktam, ha kudarcot éltem át. Nehezen viseltem a sikertelenségeket. Szerettem volna, ha az életemet tökéletesség és dicsőség koronázza. Ez így ment egy darabig, mígnem rájöttem, hogy az életemet egyedül csak Jézus mentheti meg a haláltól, az Ő kegyelme által. Ekkor értettem meg, hogy az életben csak az Istennel való kapcsolatunk számít igazán. Kértem, hogy lépjen be az életembe, változtasson meg, és segítsen tisztáznom az azonosságomat, s Ő szelíd hangon így szólt hozzám: Szeretett gyermekem, te a Király gyermeke vagy – ez a te azonosságod. Az Igében pedig megtaláltam az ezt igazoló aranyszöveget: Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta… (Jn 3:16). Ha Jézus annyira fontosnak tartja az életünket, hogy érdemesnek látta az életét adni érte, akkor hogy tehetjük meg, hogy ne értékeljük az áldozatát? Hogy nézhetünk tükörbe, ha hálátlanok vagyunk, és azt hisszük, hogy talán tévedett az Úr, amikor megteremtett, és végtelen szeretettel kijelentette, hogy a gyermekei – Isten fiai (1Jn 3:1) – vagyunk?Kívánom, hogy ezentúl te is és én is annak az azonosságnak legyünk a nagykövetei, amelyet a Király szeretett gyermekeiként kaptunk!Baráti tisztelettel, Rahela TudorieAMiCUS, Bukarest