Január 9.

Kedves barátom!Reggel 7 óra 18 perc van, és én elhatároztam, hogy 7:30-ig rendet rakok az életemben. Gyakran szoktam ezt tenni: idealista célokat tűzök magam elé, amelyek motiválnak bizonyos mértékben, csakhogy a valóságban általában csalódást és frusztrációt eredményeznek. Még ha sikerül is időben teljesítenem a kitűzött célt, az elégedettségi érzés csupán addig tart, amíg nem találok magamnak egy másik célt. Mindig arra a személyre gondolok, aki lehetnék, pedig ehelyett értékelnem kellene azt, aki vagyok. Kimerítő életvitel. Ebben a fárasztó, bűvös körben folyton arra eszmélek, hogy az illuzórikus tökéletességet hajszolom. Itt az ideje, hogy megtanuljam kezelni ezt a problémát, s a legjobb lenne már most elkezdeni, mivel tíz perc múlva 8 óra, és nekem addig megoldást kell találnom. Évezredekkel ezelőtt Dávid király egy mélységes kérdéssel próbálta kifürkészni, hogy milyen értéket képviselhet az ember Isten szemében: „Micsoda az ember – mondom – hogy megemlékezel róla? És az embernek fia, hogy gondod van rá?”  (Zsolt 8:5). Ezen elmélkedve rájött, hogy csak kevéssel tette őt kisebbé az Istennél (Zsolt 8:6), ami az ember és Isten különleges kapcsolatát hangsúlyozza. Isten méltóságos és dicsőséges képmását hordozzuk. Az Ő szemében felbecsülhetetlen értéket képviselünk, és arra hívattunk, hogy éljünk az Istentől kapott méltósággal és dicsőséggel. Végül pedig arra kérlek, hogy amikor a lelkedet elárasztják a bizalmatlanság és az értéktelenség érzésének gondolatai, és úgy érzed, hogy nem vagy elég jó, jusson eszedbe, hogy annyira értékes és szeretett vagy, hogy azt fel sem foghatod! Ne a világi mércék alapján ítélkezz magad fölött, hanem hallgasd meg annak hangját, aki teremtett, és aki így szól hozzád: Örökkévaló szeretettel szerettelek téged! (Jer 31:3). Baráti tisztelettel, Răzvan Ilie Ioan Grosu AMiCUS, Kolozsvár