Január 5.

Kedves barátom!Gondolkodtál-e valaha azon, hogy Jézus vajon miért épp egy gyermeket használt fel annak szemléltetésére, hogy milyen változásnak kell végbemennie a szívünkben, hogy beléphessünk a mennyek országába? Jézus így szólt: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába (Mt 18:3-5). A gyermek olyan tulajdonságokkal bír, amilyeneket mi, fiatalok és felnőttek nem igazán birtoklunk vagy fejezünk ki. A gyermek őszinte. Nem titkolózik, hanem bátran vall a hibájáról, és meg is bánja azt. Még ha meg is bánt valakit, nem haragtartó, hanem rövid időn belül újra együtt tud örülni azzal, aki megbántotta őt. A gyermek sosem emeli fel a kezét a barátjára, de ha mégis megtenné, nagyon hamar megbánja és bocsánatot kér. A gyermeknek mindig szüksége lesz egy olyan személyre, aki szereti őt, hogy biztonságban és szeretve érezhesse magát. Mindig bízni fog a szüleiben, és már születésétől fogva ragaszkodik hozzájuk, mert velük érzi magát biztonságban. Mi, felnőttek próbálunk egyre függetlenebbé válni a szülőktől és a körülöttünk élőktől. Elveszítjük az embertársak iránti bizalmunkat, és a hozzánk közeliekkel szemben is kételyeket táplálunk. Ítélkezünk felettük, mert azt gondoljuk, hogy ők is ítélkezve tekintenek ránk, ez viszont az Istennel való kapcsolatunkra is negatívan hat. Atyámfiai, ne legyetek gyermekek értelemben; hanem a gonoszságban legyetek gyermekek, értelemben pedig érettek legyetek (1Kor 14:20). Az Úr Pál apostol révén bátorít, hogy a jellemünk tekintetében legyünk olyanok, mint a gyermekek, a felmerülő problémákat viszont felnőttként próbáljuk megoldani. Gyertek, legyünk újra gyermekek Krisztusért!Baráti tisztelettel, Emanuel CătineanAdventus Egyesület