Január 2.

Kedves barátom!
Hogy érzed ma magad? Hosszú volt az éjszaka? Mikor érezted utoljára, hogy szünetet kellene tartanod a körülötted vagy a bensődben dúló forrongás közepette? Habár volt idő, amikor azt hittem, hogy az állandó sietség a fontosság érzését nyújtja, végül meg kellett tanulnom, hogy mekkora értéke van a csendnek. Azért írok ma neked, hogy egy jó hírrel szolgáljak!
Sétáltál-e valaha hóesésben? Észrevetted, hogy milyen természetellenes csend vett körül? Olvastam valahol, hogy havazáskor különös fizikai jelenség zajlik, amelynek röviden annyi a lényege, hogy a feltételezések szerint a hópelyhek elnyelik a hanghullámokat, s így megakadályozzák a zaj terjedését.
Emlékszel, a Szentírásban azt olvastuk, hogy a szeretet mindent elfedez? Olyan ez, mint a havazás, amikor a mesés tájra természetellenes csend telepszik. Ilyen Isten szeretete is: békét nyújt, hiszen Ő mindent magára vállalt – a tévedéseket, a félelmeket, a zűrzavart, a kudarcot és a halált –, hogy te nyugalomra lelj.
Mielőtt munkába indulsz, kérd a Barátunkat, hogy szeretete által legyen veled! Engedd, hogy ez a számunkra felfoghatatlan szeretet betöltse a szívedet, elnyelje az életedben jelen levő összes „zajt”, és helyébe semmihez sem fogható csendet adjon – olyat, mint hóeséskor: természetellenes, egyedi és jótékony hatású csendet.
Ne feledd, kedves barátom: A szeretet… mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr (1Kor 13:7)! 
Baráti tisztelettel, Ioana Balmus
AMiCUS, Jászvásár