Január 1.

Kedves barátom!
Kérlek, gondolkozz el a következőkön: mi lenne, ha levelet írhatnál múltban élő önmagadnak? Milyen tanácsokkal látnád el magad a jövőre nézve? Milyen tévedéseket kerülnél el, tudván azt, hogy ezek hatással lesznek a jövődre?
Bármennyire is igyekeznénk, a múltunkat már elveszítettük. Sajnos az élet nagy leckéi, amiket serdülőkorban vagy az egyetemi évek alatt tanulhat meg az ember, nem álltak minden esetben a rendelkezésünkre, vagy ha mégis, akkor nem igazán vetettünk ügyet rájuk, míg meg nem tapasztaltuk azokat a saját bőrünkön.
Visszagondolva a serdülőkoromra, rájöttem, hogy nagyon sok hibát követtem el. Érdekes, hogy ezek a hibák – amelyek máig kísérnek – szorosan összefüggnek azzal, ahogyan a múltban az emberekhez viszonyultam. Így mások elméjében az a kép maradt meg rólam, amit kialakítottam magamról.
Mindezek mellett az idő megváltoztat, és a múlt az egyik legjobb tanár, ami leckékkel szolgál a jelenünkre nézve. Ez a felnőtté válás munkája, amit Isten végez mindannyiunkban. Naponta felszólít, hogy élettapasztalatok által újítsuk meg a múltunkat.
Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint, és felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben (Ef 4:22-24).
Határozd ma el, hogy átadod a múltadat Istennek!
Baráti tisztelettel, Mihai Petcu
AMiCUS, Nagyszeben