Mennyei kenyér

„A mi atyáink a mannát ették a pusztában; amint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök.” (Jn 6:31)

 Nosztalgiával tekintek a múltba. Már egy nagyszülőm sem él. A szüleim közül is csak az édesanyám van életben. Az emlékek azonban nem koptak el. Ott lapulnak az elmém mélyén. Ezek kapcsolják össze a jelent a múlt nehéz pillanataival, erőfeszítéseivel, odaadásaival. Nagyszüleim földművelők voltak. Egyszerű munkájukkal viszont olyan életet valósítottak meg, amiről mi, a fejlődés és a technológia nemzedéke csupán álmodunk. Teljes áldozatkészséggel tettek meg mindent annak érdekében, hogy a szüleink már jobb módban éljenek. Tőlük tanultam meg az első egyszerű, szent és csendes imádságot. Édesanyám tovább erősítette Istennel szerzett tapasztalataimat. Úgy nyargalt élete útján, mint egy atléta. Pedig csak keveset birtokolt abból, amivel mi rendelkezünk ma. Ellenben – és most kérlek, figyelj – édesanyám „mennyei kenyérre” tett szert. Erőteljes tapasztalatokat szerzett. Megerősödött a bizalma Istenben. Az Atya áldásaitól kísérve készített ételt a kevésből is. Az ima „csodáiból” falatozott. Kitárta a Megváltó Jézus mennyei ajándékainak házát. Nem volt zsidó, mégis ott járt, ahol a zsidók jártak – és itt a mennyei kenyérre gondolok. Mi lenne, ha kitárnád a mennyei Atyától származó kenyér szívét? Mi lenne, ha Őbenne bízva élnél Jézus mellett, és fejlődnél, hogy vele tölthesd az örökkévalóságot? Imádkozz, hogy már ma megszerezd a megváltás ajándékát! 
Kihívás: Gyűjtsd be az Istenbe vetett bizalom apró és nagy tapasztalatait!