Mennyei Atya

„Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.” (Jn 20:17) 

 Ma nem szeretnélek teológiai „menüvel” terhelni. Egy, a zsidók számára kényes helyzetet próbálok bemutatni. Jézus idejében a zsidók különösen figyeltek arra, hogyan említsék Isten nevét. Egyszerűen ódzkodtak kimondani. Úgy gondolták, túlságosan szent az Ő neve ahhoz, hogy beszélgetéseik során kiejtsék. Próbáld elképzelni, hogy te is közéjük tartozol. Abban a kultúrában nőttél fel, és elsajátítottad a vallási hagyományaikat, majd találkoztál Jézussal, aki egy adott pillanatban azt mondja, hogy az imát a „Mi Atyánk” megnevezéssel kell kezdeni… Ez sokként ér téged! Hogy lehetséges! Jézus megengedi magának, hogy a szent Istent, vagyis a Teremtőt a „Mi Atyánk” megnevezéssel szólítsa meg?! Így legalább részben már érted, milyen hatása volt a Jézus által használt formulának? A tanítványok olyan imamintát kaptak, amely révén Isten nagyon közel került hozzájuk. A megszólítással az emberek megtanulták, hogy Isten az ő atyjuk. Isten már nemcsak Jézus Atyja, hanem Jézus által a mi Atyánk is. Nem hiszem, hogy van ennél nagyobb előjog. A Világegyetem Ura atyaként száll le közénk, és kész befogadni bennünket az Ő családjába. Mit szólsz ehhez? Ugye, hogy a teológián túl az evangélium tisztánlátást és vigaszt nyújt számunkra? Imádkozz, hogy már ma részesülj a menyei Atyával való közösség örömében!
Kihívás: Közeledj Istenhez!