Az Ige ajtaja

„Imádkozván egyszersmind mi érettünk is, hogy az Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amelyért fogoly is vagyok.” (Kol 4:3)

Gyermekkoromban édesanyám minden nyáron magával vitt az erdőbe. Otthonunk a falut övező erdők közelében állt. Édesanyám és nagymamám nagyon szerettek gombát szedni, bennem azonban sosem „vert gyökeret” ez a szenvedély. 
Azokból az időkből csak a magányos pillanataimra emlékszem. Ilyenkor eltávolodtam édesanyámtól és azoktól, akik a csoportunkat alkották. Mivel nem ismertem a helyet, és mobiltelefonunk sem volt, nagyon figyeltem arra, hogy ne távolodjak el messzire tőlük. Ennek ellenére többször is megtörtént, hogy látó- és hallótávolságon kívül kerültem. A tanácstalanság e pillanatai közepette a megoldást kínáló kiáltozáshoz folyamodtam. Miközben vártam, még a lélegzetemet is visszatartottam, és síri csendben imádkoztam, hogy bárcsak mielőbb felcsendüljön a válasz. Amikor a távolból meghallottam édesanyám hívó szavát, azonnal a hang irányába iramodtam. 
Isten a bűn sűrű erdejében nyitotta meg az Ige ajtaját, de sajnos mi azonnal bezártuk azt. Gondolkodj el ezen! Hát nem azt tesszük, hogy egyszerűen fogjuk magunkat, és a világ képzelgéseinek „gombáit” keresve eltávolodunk? A gonoszságot rágcsáljuk, és a gyönyöröket hajszoljuk. Aztán néha-néha felocsúdunk a tévelygésből, és várjuk a megmentő „igét”. Nem gondoltál arra, hogy ellenőrizned kellene elméd ajtaját? Lehet, hogy szélesre kellene tárnod, hogy Isten Igéje bejuthasson rajta.
Imádkozz, hogy a szíved befogadja Isten Igéjét! 

Kihívás: Tárd ki szíved ajtaját Jézus evangéliuma előtt!