Véget nem érő jóság

„De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain.” (Zsolt 103:17)

Egy tanítvány a következő kérdést intézte tanítómesteréhez: „Mennyire nagy Isten szeretete?” Válaszként a mester elővett egy kanalat, és felszólította a tanítványt, hogy merje ki vele a tenger vizét. Az ifjú elcsodálkozott, és kissé visszafogottan, de mestere szemére vetette, hogy a lehetetlent kéri tőle. Ekkor érkezett el a kellő pillanat, hogy a mester megadja a választ: „Ha nem tudod kimerni a tenger vizét egy evőkanállal, mit gondolsz, megmérheted Isten szeretetét, amit korlátolt elméddel fel sem foghatsz?” 
Isten jósága az Ő végtelen voltának része. Nem számszerűsíthető, de nem is lehet emberi szavakkal meghatározni, kifejezni. Isten jósága végtelen. Kifogásolható magatartásunk ellenére továbbra is fenntartja az életünket, létezésünkhöz szükséges ajándékokkal lát el, és figyel mindennapi élethelyzeteinkre. Karja sosem szűnik meg jót cselekedni. Figyelmen kívül hagyhatjuk az isteni jóságot, megtagadhatjuk vagy közönnyel is viszonyulhatunk hozzá, Isten akkor is tovább árasztja felénk a jóságát. Semmi sem akadályozhatja meg abban, hogy munkálkodjon értünk. De ne feledd: az Úr jósága csak azok számára örök, akik félik Őt! 
Imádkozz, hogy Isten véget nem érő jóságából részesülj!

Kihívás: Tanuld meg az istenfélelmet, amely által megszerezheted a végtelen mennyei jóságot!