A reménység kiáltása

„És amikor meghallá, hogy ez a Názáreti Jézus, kezde kiáltani, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!” (Mk 10:47)

A földrengés az emberiséget fenyegető egyik legnagyobb természeti katasztrófa. Helyrehozhatatlan anyagi károkat és emberáldozatokat követel. A hatóságok mentőcsapatokat képeznek ki, hogy helytállhassanak a földrengések által eléjük állított összes kihívás közepette. 
A túlélők utáni kutatás egyik legmeghatóbb pillanata a csend. Valaki meghall egy hangot, egy segélykiáltást, majd csendre inti a kereső csapatokat. Síri csend borul a környékre. Semmi sem hallható, csak… egy gyenge, halk segélykiáltás. Ez a remény pillanata. Remény a romok alatt rekedt személy számára, és remény a romok fölött kutatók számára. A két világot ez a remény köti össze. 
Jézus meghallotta a vak ember kiáltását. Megállt, és reményt nyújtott számára. Isten irgalma nem közömbös azokhoz, akik reménységért könyörögnek. 
Isten nincs túl távol, hogy ne hallja a kiáltást, és nem túl elfoglalt, hogy ne figyelne a szükségleteidre. Lehet, hogy már feladtad, és nem kiáltasz. Belenémultál a világodba. Kérlek, kezdj el újból könyörögni Isten segítségéért. A te kiáltásod és Isten irgalma fogja betölteni a reménységedet. 
Imádkozz irgalomért!

Kihívás: Ne add fel, továbbra is könyörögj isteni segítségért!