Az Úr előtt

„Nyomorkodjatok és gyászoljatok és sírjatok; a ti nevetéstek gyászra forduljon, és örömötök szomorúságra. Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket.” (Jak 4:9–10)

Rövid távú döntésnek bizonyul csupán a családi békesség kedvéért gyülekezetbe járni, vagy azért, hogy „elhallgattasd” a többieket. Igaz, hogy így elkerülheted a téged figyelő személyek vádaskodását vagy vizsgálódását. Csakhogy az ideig-óráig szerzett nyugodtságon túl ott van egy kérdés, amely fokozott odafigyelést követel: Vajon elég felemás kapcsolatot ápolni a gyülekezettel, vagy valami másra is szükséged van?  
Ne próbáld a bölcselkedő ember rövidebb útját járni. Ne hidd, hogy az élet megosztható a gyülekezet és a gyönyörök között, s végül még a következményeket is elkerülheted. Nem! Meg kell találnod az Istenhez vezető biztonságos utat. Meg kell ismerned a valóságot. Meg kell ismerned önmagad, és maximális felelősségtudattal kezelned saját lényedet.  Tudtad, hogy a leprás beteg esetében az elsatnyult ideg okozta érzéketlenség halálos fertőzésekhez vezet? Tudtad, hogy az életedet is tönkreteheti az Istennel szembeni érzéketlenség? És tudtad, hogy mindent elveszíthetsz, ha érzéketlenné válsz az élet fontos dolgaival szemben? 
Jakab nem a sírás leckéjét akarja elénk tárni. Nem szólít fel, hogy minden erőddel keseregj, hanem meghív, hogy lépj fel határozottan az életed érzéketlensége ellen. Ezt nagyon egyszerűen megteheted: állj az Úr elé. Beszélj hozzá, mert Ő mindenről tud. 
Imádkozz tiszta érzékenységért! 

Kihívás: Tanúsíts érzékenységet a körülötted élők szükségletei iránt!