Késő bánat

„Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, mellyel munkálkodik a nap alatt?” (Préd 1:3)

Félve léptem be a gyulafehérvári kórház kórtermébe. Egy idős, de lelkes hittestvérem látogatására érkeztem. Nem tudtam, mire számíthatok. A váratlan meglepetések elkerülése végett előbb köszöntem, aztán szememmel keresni kezdtem a „testvéremet”. A tekintetemmel még nem sikerült végig pásztáznom a kórtermet, amikor egy határozott hangot hallottam: „Lelkész, gyere ide!” 
Leültem mellé. Kérte, hogy többször is nézzek ki az ablakon. A kórteremből a város nagy részére nyílt kilátás. Aztán szomorú arccal hozzám fordult, és egy hosszas sóhaj után kedves, de remegő hangon kezdte előadni életének egyszerű igazságait: „Mindent megtettem. Kivéve azt, amit fontos!” Megilletődve figyeltem a kezét. A sok munkától megkeményedett a bőr a tenyerén. 
„Bárcsak a mostani eszemmel rendelkeztem volna!” Fájdalmas szavak voltak. Egy egész élet munkája, és mulandó illúziókra pazarolt elme. Hasonlóképpen vélekedett Salamon is: „micsoda haszna van?” 
Most tehetsz valamit a jövődért. Életed végén már semmit sem fordíthatsz vissza. Lehet, hogy akkor már késő lesz a megbánáshoz. Inkább bánd meg azt, hogy kihagytál alkalmakat, minthogy az életed végén keseregj azért, hogy nem használtad az eszedet, és nem döntöttél okosan a jövőddel kapcsolatosan. Most sokkal értékesebb az elméd, mint később. 
Imádkozz, hogy figyelmesen használd fel az értelmi képességeidet! 

Kihívás: Kezdj el a közös jövőről gondolkozni Jézussal!