A te dolgod

„Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad.” (Mt 27:4)

„Dolgom van” – szoktuk mondogatni. Amikor a segítségedet kérik, de te épp egy játék hevében vagy, általában ezzel a „puhább” kijelentéssel próbálsz szabadulni az „elhívás” nyomása alól, ami általában működik is a hozzátartozókkal vagy az ismerősökkel szemben. De mihez kezdesz, ha saját személyeddel kapcsolatosan esel ennek a kijelentésnek a csapdájába. 
Sok mindennel foglalkozhatsz, viszont létfontosságú tudnod, hogy valóban melyek azok a tevékenységek, amelyek a felelősségedet igénylik és csak rád tartoznak. Júdás is szembesült ezzel a kérdéssel, miután elárulta Jézust. Épp azok rántották őt vissza két lábbal a földre, akikkel megegyezett, és akiktől a pénzt kapta: „Te lássad” (vagyis: A te dolgod). 
Bizonyára voltak megbánásaid és még lesznek is. Ne becsüld alá a bűntudatot, mert helyreállításod velejárója lehet. A Szentlélek ezáltal kaphat szabad bejárást a szívedhez. Ha a megbánást a valóságtól való menekülésnek tekinted, akkor Júdáshoz hasonlóan veszíteni fogsz. Ha viszont megérted, hogy a lelkiismeret-furdalás valójában az egyik módja annak, hogy felvállald a múltat a maga összes kudarcával együtt, akkor képes leszel kiszabadulni a bűnök nyomása alól. 
Júdástól tanuld meg, hogy mit nem szabad megtenned. Rakj rendet a feladataid között, és kérd az Urat, hogy segítsen meg ezirányú igyekezetedben. 
Imádkozz, hogy arra fordíts figyelmet, ami igazán rád tartozik! 

Kihívás: Többé ne másokat okolj, hanem élj felelősségteljesen az Úr előtt!