Diótörés

„Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.” (Lk 15:18)

Szüleim udvarában egy diófa áll. Sokszor mentem úgy haza, hogy most diót fogok szedni. A fa azonban nem túl adakozó. Sokszor üres kézzel, dühösen tértem vissza, de nem volt mit tennem. Volt viszont úgy is, hogy örülhettem a dióbél kellemes ízének. A dió beléhez viszonylag könnyen hozzá lehet férni. Egy erőteljesebb szorítással könnyen összetörhető a gyümölcs héja. Többek között ezért is kedvelem annyira ezt a gyümölcsöt. 
Viszont… van „konokabb” héjú dió is. Nagyon nehezen adja meg magát! Még a kalapácsütésnek is ellenáll. Ilyen a „kemény dió”. Volt már alkalmam ilyennel találkozni. Nehéz feladat elé állít. 
A fenti hasonlattal élve a tékozló fiú is úgy dönt, hogy „feltöri a dió héját”. A sorozatos csapások és a tehetetlenség érzése miatt végül elhatározza, hogy visszamegy atyjához. Meg akarja vallani a vétkét. Eldönti, hogy feltöri a diót, és ez a döntés hozza el számára a válságból való kilábalást. 
Nem ismerem a sorsodat, de lehet, hogy te is szembesülsz „kemény dióval”. A bűnvallomás héját nem könnyű feltörni. A tékozló fiú viszont könnyen követhető példát állított elénk. Itt döntésről és cselekvésről van szó. Törd fel tetteid kemény héját! Fordulj el a szokásaidtól, és borulj térdre Jézus előtt. Most azonnal „törd fel a dió héját”!
Imádkozz, hogy határozott legyél önmagadhoz! 

Kihívás: Törd fel elméd akadályait! Ne halogasd megvallani vétkeidet Jézusnak!