Őszinte bűnvallomás

„Vétkeztünk és gonoszságot míveltünk, hitetlenül cselekedtünk, és pártot ütöttünk ellened, és eltávoztunk a te parancsolataidtól és ítéleteidtől.” (Dán 9:5)

Sok időt töltök középiskolások társaságában. Nap mint nap alkalmam van hallgatni az érveiket, melyek közül némelyek alaposan előkészítettek, mesterien fondorlatosak, mások viszont gyengék, érdektelenek és elhamarkodottak. A fiatalok némelyike képes játszadozni a szavakkal, amolyan politikai rátermettségről tesz bizonyságot. Mások pedig, ahogy mondani szokás, amolyan „botcsinálta” érvekkel hozakodnak elő. Taktikus mosolyokkal és teátrális mozdulatokkal „megkent” míves szavaik között mindig feltűnik a kijelentés, amely uralja társas kapcsolataikat: „Ezt felvállalom!”
„Romlandó” kijelentés. Egyfajta megpenészedett beszédnek tűnik, amelyet ki kellene dobni a lélek konyhájából. De mit is képvisel? Talán a követkemények elkerülésére tett minimalista próbálkozást? Felelősség alóli kibúvót? Azt gondolom, hogy ez a kijelentés csupán szóbeli „bedörzsöléses kezelése” a felelősségtudat elvétől eltérő magatartásnak. 
Dániel valószínűleg nem követte el Izrael népének általános bűneit, ennek ellenére őt arra tanították, hogy közösségi szinten vallja meg a bűnöket. Magát is oda sorolta, mivel tudta, hogy Isten előtt az őszinteség sokkal értékesebb az egyszerű „ezt felvállalom” kijelentésnél. A valóban őszinte felvállalás előbb helyrehozza a kapcsolatot Istennel, utána pedig az embertársakkal. 
Imádkozz, hogy tudatosuljon benned az őszinteség értéke! 

Kihívás: Ima által állítsd helyre az Istennel való kapcsolatod megromlott vetületeit!