Csel és bűnvallomás

„És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.” (1Móz 3:13)

A líceumban az osztálytársaim leggyakrabban a labdarugó-mérkőzések kommentálásával voltak elfoglalva. Ezek a véget nem érő beszélgetések számomra sem voltak idegenek. Kielemeztünk és kimagyaráztunk minden egyes helyzetet. Felidéztük a „zseniális” pillanatokat. Leginkább a cselezéseket „ízlelgettük”. Ilyenkor a következő kijelentés hangzott el a leggyakrabban: „elküldték sétálni az ellenfelet”. Ez az egyszerű utalás fejezi ki az ellenfél kicselezését, becsapását. 
Éva Isten előtt állt és egyszerű kibúvót keresett. Valójában próbálta becsapni Istent, hogy elkerülje tettének következményeit. Az iskolai nyelvezettel élve „elküldte sétálni a Teremtőt”. Arra számított, hogy így megszabadulhat meggondolatlanságától. Sajnos valahányszor csaláshoz folyamodunk, mert Istent be akarjuk csapni, valójában még mélyebbre süllyedünk a fertőben. 
Éva fájdalmas leckét kapott. Ténykedésével nem sikerült elkerülnie tettének a következményeit. Tettei utolérték, és ez sajnos kihatott az egész világ sorsára is. Ne próbálj pillanatnyi cselekhez folyamodni! Ha lehetőséged van megvallani a bűnt, ne rejtőzz olcsó műveletek mögé. Valld be méltósággal Istennek a bűneidet! 
Imádkozz, hogy megszabaduljál a cselezés kísértésétől! 

Kihívás: Kezdd el már most gyakorolni a bűnvallomást!