Kuncogás nélküli öröm

„És imádkozék Anna, és monda: Örvendez az én szívem az Úrban, felmagasztoltatott az én szarvam az Úrban. Az én szám felnyílt ellenségeim ellen, mert szabadításodnak örvendezek én!” (1Sám 2:1)

A kuncogás egyfajta zajos nevetgélés. A legtöbb ember számára a nevetés annak a jele, hogy jól érzi magát, ami átragadhat a környezetére is. A nevetés olyan, mint amikor lángra lobban a száraz szalma. A fiatalok körében a kuncogás megnyugtató is lehet, viszont nem képes ellensúlyozni a szív legmagasabb szintű örömének hiányát.   

Anna imában tett vallomást arról a tapasztalatról, amit Istennel szerzett. Szívét csendes öröm töltötte be, ami megerősítette őt és a bizalmát. A szívbe költöző öröm nyomai a gonoszsággal való szembefordulás bátorságában mutatkoznak meg. Aki találkozik Istennel, annak a magatartása nem korlátozódik féktelen nevetgélésre. Nem fog belefeledkezni a haszontalan kuncogásba. Aki átéli az Istennel való kapcsolat tapasztalatát, szívének mélységeiből táplálkozik. 

Ilyen örömmel már többször találkoztam. A szív örömét könnyek és sóhajok kísérik, de ezek nem fájdalmat fejeznek ki, hanem értéket képviselnek. Az Istentől származó öröm beköltözik a szívbe, kifelé pedig hálát, nyugodtságot és érettséget sugároz. Ennek a szintnek az eléréséhez azonban rendszeresen találkoznod kell Istennel. Kezdd el már ma!

Imádkozz a szív örömeiért!
Kihívás: Idézz fel az emlékezetedben olyan pillanatot az életedből, amikor a szíved igazi örömöt érzett!