Isten iránti „bók”

„Látván pedig a százados, ami történt, dicsőíté az Istent, mondván: Bizony ez ember igaz vala.” (Lk 23:47)

Mivel sokat vagyok középiskolás diákok között, az általuk átélt örömök és a megosztott beszámolók révén megismerhettem a világukat. Ártatlan mosolyuk és szabadon kifejezett szavaik az élni akarás vágyáról árulkodnak. Közös játékaink és összejövetelink a legtöbb esetben csodálatos felfedezéseket tartogattak számomra. 

A „Vidám özvegy” elnevezésű játék abból áll, hogy lányok (esetenként fiúk) ülnek le két sorban egymással szemben. Mögöttük ellentétes nemű „őrök” állnak. A játék kezdetekor valamelyik „őrnek” nem jut védenc, így előtte üresen áll egy hely. Ekkor rá kell kacsintania egy szemben ülő játékosra, akinek ezután át kell ülnie a megüresedett helyre. Az „őrnek” azonban épp ezt kell megakadályoznia. Megfigyeltem, hogy a játék során általában mindig van egy kedvezményezett és egy elhanyagolt csoport. Ha ez utóbbiak közül valakit meghívnak a kedvezményezettek csoportjába, hirtelen úgy érzi, hogy immár ő is fontos lett a társai szemében, és ettől kezdve minden hívást bókként értékel. 

Jézus a kereszten függött, emberektől elhagyatva, miközben gyalázattal illették Őt a zsidó elöljárók. És épp ekkor kapott egy meglepő „bókot” a századostól, aki azonnal felismerte Jézus feddhetetlenségét. Apró gesztus, ami azonban hatalmas dicsérettel ért fel. Ma lehetőséged van „bókolni” az Úrnak. 

Imádkozz, hogy felismerhesd Isten irántad tanúsított szeretetét!
Kihívás: Gyakorold a bókot és a dicséretet embertársaid és Isten iránt!