Biztos helyfoglalás

„Minden, amit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem.” (Jn 6:37)

Nehéz nap volt, és a ház körüli munkáink után az alkony nyugodt pillanatait élveztük. A hátsó udvarban beszélgettünk, amikor furcsa hangra: egy kiáltásra figyeltünk fel. A kapuban két hátizsákos turista állt. Elcsigázottan, kíváncsi tekintettel próbáltak megbizonyosodni arról, hogy tényleg a helybéliek által megjelölt címet találták meg. Egy rövid párbeszéd következett, majd édesanyám kíséretében bejöttek az udvarra. „A lengyel turisták szállást keresnek éjszakára” – jelentette ki édesanyám. Később megtudtuk, hogy valaki a következő szavakkal irányította hozzánk: „Menjetek oda, mert a háziasszony mindig befogadja az idegeneket.” 

Nem túl bizalomgerjesztő idegeneket befogadni a házadba, de édesanyámnak ez nem jelentett problémát. Különös vendégszeretettel volt megáldva, minden látogatót szívesen fogadott, és ezúttal sem volt ez másként. 

Elgondolkoztam a mai szövegen. Jézus megígérte, hogy nem utasítja el azokat, akik be szeretnének térni az atyai házba. A világegyetem legszebb ígérete, hogy már most biztosított a hely számodra. Ennek azonban egy feltétele van: el kell döntened, hogy Isten elé járulsz. 

Imádkozz mennyei lakhelyért!

Kihívás: Kínálj fel meleg ételt, szállást vagy segítséget a rászorulóknak!