Megbocsátásra szomjazva

„Monda pedig Dávid az Istennek: Igen vétkeztem, hogy ezt művelém: most azért bocsásd meg a te szolgád vétkét, mert felette esztelenül cselekedtem!” (1Krón 21:8)

Milyen érzés kerít hatalmába, amikor nyomott a lelked, főleg, ha terheidet szándékos és be nem vallott tettek okozták? Fiatalon mindannyian igyekszünk elkerülni, elodázni bűneink megvallásának pillanatát. Ilyenkor nem érezzük jól magunkat, és nem könnyű beismernünk a butaságunkat, ami cselekedetünk elkövetésének sötét órájában vezetett. Dávidnak égető szüksége volt a megbocsátásra. Hiányzott neki az isteni megbocsátás. 
Szerény szavaimmal el szeretném mondani neked, hogy a világ ma jobban ki van éhezve a megbocsátásra, mint valaha. Lelkész vagyok, tudom, miről beszélek. Eljönnek hozzám az emberek, és kérdezik, hogyan tehetnék jóvá a tetteiket. Belefáradtak a bűnök és a tehetetlenségek hordozásába. Megoldást keresve próbálnak szabadulni a nyomasztó terhektől. Én ilyenkor mindig a Krisztus felé vezető utat mutatom nekik. 
Dávid megbocsátást kért Istentől. Kövesd a példáját! Tanulj tőle! Ha elkövetted a bűnt, ne rejtegesd tovább! Jöjj Istenhez, és vétkeidet rakd a keresztje elé! Így fogsz megszabadulni a lelki sötétségtől, de különösen a magánytól. Isten meg fogja gyógyítani a múltadat, és fényes jövő kilátását kínálja fel számodra. 
Imádkozz isteni megbocsátásért! 

Kihívás: Kérd teljes szívből, hogy Isten bocsássa meg a bűneidet!