Irgalomra méltó

„Könyörülj rajtam, ó, Isten, könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, amíg elvonulnak a veszedelmek.” (Zsolt 57:2)

Kellemes érzés az irgalom és a könyörület megtapasztalása, ha igazságtalanul bántak veled. De lehet akár kellemetlen, ha a tetteid arroganciáról tesznek bizonyságot. A legtöbb esetben ez utóbbi tönkreteszi az önmagunkról alkotott képet. „Vakolat” darabkákat szakít le a jellemedről, és napfényre hozza a valóság mögött rejlő titkokat. 
Egy elesett katona temetése előtt a gyászoló szülők arra kérték néhai fiúk bajtárasait, hogy álljanak díszőrséget a koporsó mellett. Az egyik közülük, aki kiváló lélekjelenlétről tett bizonyságot, társai figyelmét kérve azonnal szervezkedni kezdett. A megbeszélt időpontban elindult a ház felé, majd vezényelte társait, hogy kövessék. Bevonultak a házba, befordultak a jobboldali ajtón, és… micsoda szégyen: a lomtárban találták magukat. A jelenet szemtanúiban a szégyenérzetet felülmúlta a szánalom. 
Isten irgalmas hozzád, és irgalma végtelen, épp ezért ne tedd magad nevetségessé! Ne okoskodj! Ne próbáld azt mutatni, ami nem vagy, és ami nem is lehetsz Isten segítsége nélkül! Még az életed negatívumai ellenére is bízz Istenben! Habár szánalomra méltó vagy, a segítséged minden nap a mennyei Atyádtól jön. 
Imádkozz Isten irgalmáért! 

Kihívás: Tanúsíts irgalmat az embertársaid iránt!