Vissza az én Atyámhoz

„Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.” (Lk 15:18)

A „Mi Atyánk” imádságot Jézus tanította nekünk. A zsidók ekkor voltak először arra tanítva, hogy Istenhez mint atyához közeledjenek. Újdonság volt számukra. Egy távoli, az emberi nehézségektől és érdekektől idegen Isten helyett egy hozzánk közel álló Istenünk van, aki a mi Atyánk. 
Én sajnos 15 éves koromban elveszítettem az édesapámat. A szombat esti jelenetek kellemes emlékként élnek bennem. Édesapám ekkor játszott velem a legtöbbet. A ház túlságosan kicsinek bizonyult a rohangálásaimhoz és a zajongásomhoz. Az apró, ártatlan örömök közül az volt a legcsodálatosabb számomra, amikor az előszobában szaladtam, édesapám hirtelen feltűnt a szobaajtóban, és hősként emelt a magasba. Édesapa karjában lenni még játék közben is az elfogadás és a gyöngédség érzését keltette. 
A fásultságából felocsúdó tékozló fiú meg volt győződve arról, hogy ha visszatér az édesapjához, teljesen megváltozik a helyzete. Azt már tudod, hogy ő mit tett, de mit fogsz tenni te? Mielőtt térdre borulnál imádkozni, hozz meg egy egyszerű döntést: emeld a tekintetedet Istenre, a te Atyádra. Fordulj meg az utadon, és indulj el arra, ahol megtalálod Őt. Nem nehéz. Csak meg kell próbálnod Atyád felé szaladni. 
Imádkozz, hogy vissza tudj térni az Atyához! 

Kihívás: Beszélj a szüleidnek arról a vágyadról, hogy szeretnéd még jobban megismerni Istent!