Isten nem hagy téged egyedül

„Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete; elégedjetek meg azzal, amitek van; mert Ő mondotta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled.” (Zsid 13:5)

Az egyik legcsípősebb leckét akkor kaptam, amikor édesanyám úgy döntött, hogy gyakorlati fenyítésben részesít. Kimerülten és éhesen érkezett haza a munkából. A lánytestvéremmel együtt feladatul kaptuk, hogy takarítsuk ki a lakást, de mi folyton csak azt hajtogattuk, hogy ráér nekifognunk a munkának. Amikor édesanyánk megjelent az ajtóban, a ház úgy nézett ki, mint egy csatatér. Mindössze ennyit mondott: „Most elmegyek, és többé vissza sem jövök!” – majd kifordult az ajtón. Meg sem tudtunk szólalni. Szó szerint értelmeztük a szavait. Beleremegtünk a gondolatba, hogy magunkra maradtunk, és az anyánk elhagyott minket. De… mégsem így történt. Édesanyánk, miután élelmet vásárolt, visszajött. Felejthetetlen lecke volt számunkra. 
Nemcsak holmi képzelgés azt állítani, hogy ebben a vagyont hajszoló világban kirekesztett maradhatsz. A pénz kísértése, a nyereségvágy, az idő arra való felhasználása, hogy minél hamarabb minél többre tegyél szert, arra késztethet, hogy elfelejtsd a legfontosabbat, Isten ajánlatát. Biztosított minket, hogy nem hagy el még a kísértések közepette sem, amikor elkápráztat a látszólag jobb utáni vágy. Bármely helyzettől függetlenül nemcsak reménységet ígér, hanem Önmagát ajándékozza. Kész mellettünk haladni és küzdeni a jövőnkért. Sosem fog magunkra hagyni minket. 
Imádkozz, hogy mélységes baráti kapcsolatod legyen Istennel! 

Kihívás: Látogass meg egy magányos személyt, és olvasd fel neki a mai szöveget!