A kimerülés sorompója

„Azért nem csüggedünk; sőt, ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul.” (2Kor 4:16)

Nincs új a nap alatt. A kimerüléssel minden ember szembesül. Emberi mivoltunk következményeként erőnlétünk hullámvasútján száguldunk. Nehogy azt hidd, hogy te kivétel vagy, és mindezt elkerülheted! Végeredményben nincs semmi veszély abban, amit Isten az emberi testbe ültetett. Egy bizonyos pontig bármit képesek vagyunk elviselni. 
Az elesettséggel járó kimerülés drámai követkeményekkel jár. Senki sem bukik el csak azért, mert kimerült, de minden bizonnyal a legtöbb ember akkor adja fel a küzdelmet, amikor eléri a kimerülés kritikus határát. Ezen a ponton megsokszorozódnak a kockázatok. Vajon miért? 
Próbáltál-e már tanulni egy álmatlan éjszaka után? Vagy kívülről megtanulni valamit néhány órás kemény munkát követően? Vagy másképp fogalmazva: kellett-e döntést hoznod hosszú várakozás vagy kudarc után, amikor már azt hitted, hogy minden hiába? Pál az ismétlés okozta kimerülés kockázatról beszél. Ha folyton ugyanazokat a jó dolgokat kell cselekedned, belefáradsz. Változásra, eredeti dolgokra vágysz. Sokkal tágasabb mozgásteret szeretnél. Vannak azonban olyan témák vagy mérvadó dolgok, amelyek következetességet, folytonosságot és rendszerességet igényelnek. Ilyen például a testi és lelki higiénia. Következésképpen tehát próbáld meg elkerülni a kimerülés sorompóját! 
Imádkozz, hogy tudj odafigyelni a lelki szükségletekre! 

Kihívás: Tartsd be a kiegyensúlyozott szünetek szabályát!