Nézz szembe az ismeretlennel!

„És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet.” (Lk 23:46)

Néhány másodperc erejéig próbáld elképzelni, hogyan reagálnál, ha ejtőernyővel ki kellene ugranod egy repülőgépből az Amazonász vidékén, az őserdő fölött. Egyedül vagy, nincs sem kommunikációs eszközöd, sem tájékozódást elősegítő műszered. Mihez kezdesz? Senkitől sem kérhetsz eligazítást, miközben veszélyes vadállatok várnak rád odalent. Nekem még a helyzet gondolatától is futkos a hideg a hátamon. 
Jézus hatalmas csatát vívott a halála előtt. Sem emberi, sem isteni segítség nem állt rendelkezésére, ezért egyedül kellett megállnia és döntenie a halál kapujában: reményvesztetten továbbmegy, vagy belekapaszkodik a mennyei horgonyba? Úgy döntött, hogy minden reményét Istenbe veti.  
Hatalmas tanulság ez annak az embernek, aki hajlamos azt hinni, hogy saját ambíciója, leleményessége és kalandvágya révén képes legyőzni az előtte álló ismeretlent. Ne hidd, hogy az értelmed, a nagy adag őrültséged, a nyers szíved vagy a kicicomázott bátorságod egy pillanat alatt hőssé változtathat! Az ismeretlenségbe burkolt jövő, az ellenőrizhetetlen növekedési és fejlődési szakaszok előtt nincs olyan stabil tényező, amire alapozhatsz. Csak egyetlen józan döntés létezik: reménységedet vesd Isten karjába! Lényedet láncold a mennyek Istenéhez, és az Ő tekintetén keresztül nézz szembe az ismeretlennel! 
Imádkozz, hogy józan gondolkodással szállj szembe az élet ismeretlen oldalával! 

Kihívás: Tanuld meg kívülről a mai szöveget, és bízz az Úrban!