Meggondolatlan menekülés

„És felkele Jónás, hogy Tarsisba szaladna az Úr elől. Leméne azért Jáfóba, és talála ott egy hajót, amely méne Tarsisba, és megadván a hajóbért, beszálla abba, hogy Tarsisba menne velük az Úr színe elől.” (Jón 1:3)

Csend volt. A kórteremben a páciens, a felesége és én. Kíméletlen betegség kínozta. A valamikor életerős ember napról napra gyengült. Nem kell orvosnak lenni annak megállapításához, hogy életének lángja lassan kialszik. Közölték, hogy már csak napjai lehetnek hátra. 
A feleség elmesélt néhány részletet az életükről. Láthatóan ő is szenvedett, ugyanakkor meglepődöttségének is hangot adott. Többször is elmondta, hogy a férje sosem járt orvosnál. Egész életében egészséges volt. Hogy bukkanhatott fel ez a kegyetlen és gyógyíthatatlan kór? Szavai szíve szomorúságáról tanúskodtak. Én csendben feldolgoztam a kapott információkat. Bevallom… ódzkodtam válaszolni. Pedig éreztem, hogy meggondolatlan döntés volt hallgatnom.  
Nem mész orvoshoz. Kerülöd a vizsgálatokat. Hiszel magadban. De minek? Jónás is ezt tette. Menekült Isten elől. Meggondolatlan döntés volt. Az Isten elől menekvés valójában mélységbe menekvés. Teljes kudarc a vége, ha épp annak fordítasz hátat, aki maga a gyógyulás és az áldás. Bármilyen lehetőségek állnak is rendelkezésedre, nem jövőbelátó megoldás kerülni az isteni tekintetet. Tedd az ellenkezőjét: keresd az Úr tekintetét! 
Imádkozz, hogy örömet lelj az Úr jelenlétében! 

Kihívás: Gondolatban, beszédben és cselekedetekben időzz Istennél!