Béke Istennel

„… Mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.” (2Kor 5:20)

Bár úgy tűnik, Pál mégsem rántja le a leplet ebben a szövegben Istenhez viszonyulásunk valós állapotáról. Oly nagy szükségünk van a békére, s a béke keresése valóban azt a fájdalmas tényt igazolja, hogy nyíltan szembehelyezkedünk Istennel. Nem arra programoztak, hogy engedelmeskedjünk Istennek, vagy hogy vele összhangban cselekedjünk és éljünk. 
Eddigi megfigyeléseink igazolják, hogy burkoltabb vagy nyíltabb lázadás uralja a tetteinket. Kezdve az elsatnyult „Ez engem zavar!” típusú gondolkodásmódtól, egészen a kifinomultabb „Én csak élni akarom az életemet!” követelésig igyekszünk intelligens személyeknek tűnni. Már az is megnyugtat, ha néha-néha megjelenünk a gyülekezetben, vagy ha minden nap kivesszük a részünket az ifjúsági munkából. Ellenben ez a látásmód nem oldja meg a problémát, mivel mélyen, legbelül valami arra sarkall, hogy szembeforduljunk az isteni akarattal. 
A megbékélés most és a jövőre nézve is megoldást nyújthat. Most megszabadulhatsz a haszontalan csatározások miatt elveszített napok okozta feszültségektől, a jövődet pedig Isten biztosíthatja. Csupán a békesség kedvéért cselekedni a lehető legünnepélyesebb dolog, amit megtehetsz. És ha ez még a gyógyulásodat is eredményezi, akkor tényleg érdemes békét kötnöd Istennel! 
Imádkozz isteni békéért! 
 

Kihívás: Hagyj fel az Isten elleni csatározással! Harcolj Isten oldalán a békességedért!