A szív kiáltása

„És amikor meghallá, hogy ez a názáreti Jézus, kezde kiáltani, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!” (Mk 10:47)

Aznap a Harvard Egyetem egyetlen diákja sem gondolta volna, hogy az előadónak sikerül fölkeltenie az érdeklődésüket, mivel nem rendelkezett a címzetes professzorok karizmatikus képességeivel. Napégette arca alázatot sugárzott, ráadásul alacsony termetével föl sem érte a mikrofont, és szónoki képességei sem voltak. Egyetlen jel sem utalt arra, hogy sikerül eloszlatnia a diákok kételyeit. 
Úgy kezdett el beszélni, hogy közben teljesen hidegen hagyták az akadémiai elvárások. Szívéből szólt. Szavai mögött kemény tapasztalatok árán szerzett erő állt. Teréz anya az érzéki társadalom értékei ellen szólalt fel, lerántotta a leplet a kirekesztő politikákról és az azonnali nyereséggel kecsegtető oktatásról. Azt kérte a fiataloktól, hogy adjanak helyet a szív szavának, és fektessenek be azon embertársaik életébe, akik nélkülöznek, és nem rendelkeznek a siker eszközeivel. Felszólalása végén hosszas tapsvihar igazolta, hogy a szív kiáltása cselekvésre készteti az embereket. 
A vak is a szívére hallgatott. Felállt és gyógyulásért kiáltott. Különféle igényei mellett a szívének is megvoltak a saját szükségletei. Hallgass szíved hangjára! Kiálts Jézushoz gyógyulásért! Semmi sem vethet gátat Jézus gyógyító hatalmának. Ha szabadon akarsz járni, föl kell állnod, hallgatnod kell a szíved vágyaira, és ezekkel kell Jézus elé járulnod.
 
Imádkozz, hogy bizalommal kiálthass Jézushoz segítségért! 

Kihívás: Szívedet vidd Jézus elé, és bízd magad az Ő erejére!