A „cselekszik” ige

„És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.” (Mk 14:36)

Amikor különböző nyelvtani szerkezetekben a cselekvés igéjével próbálsz zsonglőrködni, általában különös figyelmet kell fordítanod a ragozásra. Az igét a cselekményben részt vevő személyes névmás függvényében kell ragozni. Erre a grammatikai-technikai elemre van szükség ahhoz, hogy koherens, ésszerű üzenetet fogalmazzunk meg. 
Másfelől pedig, amikor a te korodban színre lép a „cselekszik” ige, nem elég csupán helyesen ragozni, mivel a közlendő üzenet a cselekmény működésének alapjául szolgáló tekintélyt is meghatározhatja. Remélem, hogy ennek te is tudatában vagy. Amikor így szólsz: „Én megtettem”, egy mindenre képes egyén képét próbálod sugallani, akit semmi sem zavarhat meg. De megkérdeztük-e magunktól, hogy lefokozhatjuk-e a „cselekszik” ige jelentését egészen addig, hogy az kizárólag csak magunkról és a képességeinkről szóljon?  
Jézus határozottan kijelentette, hogy az isteni akaratot nem hagyhatjuk ki a cselekedeteinkből. Cselekvésem közben figyelembe veszem-e Isten akaratát? Egyéni döntéseim tartalmazzák-e Isten akaratát is? Tetteim számolnak-e az isteni látásmóddal? Próbáld bevonni Istent a terveidbe. Bármit megtehetsz, de előbb kérdezd meg Istent, hogy megegyezik-e az Ő akaratával. 
Fiatalos lelkesedéstől vezérelve a legrosszabb, amit megtehetünk az, hogy a tetteinket „leválasztjuk” Isten akaratáról. Viszont a legjobb, amit most megtehetsz az, hogy beépíted az Ő akaratát a cselekedeteidbe. Még ma elkezdheted. 

Imádkozz, hogy Isten része legyen a tetteidnek! 

Kihívás: Tanuld meg naponta kimondani: „Legyen meg a Te akaratod!”