Elszakadás

„És amikor tovaméne, meglátá Lévit, az Alfeus fiát, aki a vámszedő helyen ül vala, és monda néki: Kövess engemet. És felkelvén, követi vala őt.” (Mk 2:14)

Lélegzet-visszafojtva hallgattam a gyermektörténetet. Tanítóink az előadásmódjuk révén tudták minden alkalommal megragadni a figyelmünket. Az elhangzó történet főhőse egy hozzám hasonló korú kisfiú volt. 
Az édesapjával a mezőn tartózkodott, amikor a játék hevében megfeledkezett magáról, és a lepkéket kergetve egyszer csak a vasúton találta magát. Édesapja figyelte a fiát, és észrevette a távolból érkező vonatot. Azonnal odakiáltott, de… hasztalan. Ekkor tétovázás nélkül őrült rohanásba kezdett. Szarvasként szökdelt, és egyvégtében kiáltozott, hátha a fiú felfigyel rá. Sajnos azonban túl nagy volt köztük a távolság, és a természet zaja elnyomta a kiáltásait. Eközben a vonat már veszélyes közelségbe került. A férfi minden erejét összeszedte, és egy utolsót kiáltott. A fiú az édesapjára nézett, aki ekkor röviden csak ennyit kiáltott: „Feküdj!” A gyerek azonnal a sínpár közé vetette magát, és a szerelvény átrobogott fölötte. 
Jézus meggyőzően szólította fel Lévit, hogy kövesse Őt. És Lévi fölállt, majd követte Jézust. Az irányváltoztatáshoz néha nem is kellenek nagy tettek, csupán az elszakadás egyszerű döntésére van szükség. Vajon mi akadályoz meg abban, hogy elszakadj az élet bevett ritmusától? Mielőtt válaszolnál, meg kell tudnod, hogy a sorsod az engedelmességedtől függ. 

Imádkozz, hogy tudj elszakadni a múlttól! 

Kihívás: Figyelj arra, amit Isten ma mondani akar neked!