A Lélek sugallatai

„Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.” (Jel 2:29)

Tivadar atléta felépítésű fiatalember volt. Az osztályban mindig stratégiai helyet foglalt el. Sosem kedvelte a mateket, de hogy biztosan elkerülje a bukást, eldöntötte, hogy mellettem fog ülni. Kiváló tehetséggel gyümölcsöztette matematikai ismereteimet, s így egyfajta „kereskedelmi” barátság szövődött közöttünk. Ő a biztonság kényelmét nyújtotta számomra, én pedig az átmenő jegyét matekből. 
Egyik alkalommal bibliai témájú vitába keveredtünk. Tivadar váltig állította, hogy kellő ismeretekkel rendelkezik. Nem hajlandó hinni Isten létezésében, és provokált, hogy érvekkel támasszam alá, hol találhatná meg Istent. „Ha megmutatod a lakását, hogy én is bekopoghassak az ajtaján, és Ő válaszolni fog, akkor magam is hinni fogok!” – mondta határozottan. Akkor nem tudtam válaszolni. Most viszont már késő. 
Tivadar szavai és a mai szöveg üzenete között az összefüggés a hallásunk felhasználásában rejlik. Rengeteg hangot képesek vagyunk meghallani, viszont a Szentlélek hangjának meghallásához sokkal több odafigyelésre van szükségünk. Ha egy új életszakaszba szeretnél lépni, nem elégségesek a megszerzett ismereteid. Legtöbb esetben új magatartásra, mélyen az elmébe vésett meggyőződésekre, de különösen önfegyelemre van szükséged. Nincs olyan emberi technika, amely eligazíthatna a lelkiismeret bugyraiban. Egy esélyed marad: felelősségteljesen és különös odafigyeléssel viszonyulni a Szentlélek sugallataihoz. 

Imádkozz engedelmes magatartásért!

Kihívás: Figyelj oda ma a Szentlélek sugallataira!