Fel, a győzelem felé!

„Illés pedig felment a Kármel hegy tetejére, és leborula a földre, és az ő orcáját az ő két térde közé tevé.” (1Kir 18:42)

Veszélyes, de maradandó élményben volt részünk, amikor fiatalok egy csoportjával elhatároztuk, hogy felmegyünk a Csalhó-hegység Tóka csúcsára. Borongós reggel volt. Felhőképződmények figyelmeztettek a légköri instabilitásra. Beöltöztünk és elszántan útnak indultunk. Csapatunk azonban rövid időn belül kettészakadt: elől mentek a gyorsak, mögöttük pedig a gyengébbek. A hátul kullogó csoporttal álltam meg én is pihenni. Mindegyikük felhozhatott volna legalább egy okot arra, hogy miért nem folytathatja a túrát. Meglepett azonban, hogy egyesek még a rossz egészségi állapotuk ellenére is kitartottak amellett, hogy a felérnek a csúcsra. Próbáltam lebeszélni őket, de nem jártam sikerrel… Lassan, kitartással, személyes szükségleteikhez igazított tempóban haladtak felfelé. Velük maradtam, és csodálva figyeltem az erőt, amivel az az ember rendelkezik, akiben tudatosul, hogy a csúcsot a vágyak és a képességek összehangolása által érheti el. 
Ilyen összhangot élt át Illés is a Kármel-hegyen. Hétszer imádkozott, míg Istentől választ kapott. Ne add fel már az első próbálkozás után! A győzelem csúcsát kitartással és folytonossággal érheted el. Isten válaszolni fog azoknak, akik nem adják fel, míg választ nem kapnak. 

Imádkozz, hogy kitartó légy Isten keresésében! 

Kihívás: Ma is folytasd az Isten felé kapaszkodást!