A Szentlélek irányvonala

„Akkor Jézus viteték a Lélektől a pusztába, hogy megkísértessék az ördögtől.” (Mt 4:1)

Bizonyára sosem gondoltál arra, hogy mennyire nehéz időszak volt az, amikor járni tanultál. A járás ma már természetesnek tűnik. Végeredményben miért kellene az életben kevésbé fontos apróságokkal terhelni a tudatunkat? Pragmatikus emberek vagyunk. Az időnket nem pazaroljuk jelentéktelen dolgokra. Talán… igazad van. Alapjában véve azonban egyáltalán nem könnyű megtanítani a négylábon közlekedő gyermeket a kétlábon való járásra. 
A szülőnek létfontosságú szerepe van a nevelésben. Buzdításaival erőt és bátorságot nyújt. Áldozatvállalás a részéről, hogy időt akar tölteni a gyermekével, viszont az már igazi mesterfogásnak számít, hogy ki tudja jelölni gyermekének a helyes irányt. Amikor járni tanítod a gyermeket, előbb el kell távolítanod az útjából az akadályokat, a tárgyakat. Biztonságossá kell tenned az előtte álló utat. A szülői gondoskodás szemlélteti Isten irántad tanúsított gondoskodását. Isten kezének megragadása a hit elfogadásának cselekedete, az Istennel járás megtanulása pedig a legmagasabb szintű bizalomra vall. Itt valójában erről van szó. Istennel járva fogod meghallani a lelkiismereted hangját. A Szentlélek a te szempontodból nehéz útvonalon fog vezetni, viszont Isten szempontjából a legoptimálisabb útvonalat választja. Készen állsz elindulni a Szentlélek által kijelölt úton?

Imádkozz, hogy legyen győzedelmes az utad!

Kihívás: Tárd ki lelkiismeretedet a Szentlélek hangja előtt!