A remény szavai

„Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el, és többé ne vétkezzél!” (Jn 8:11)

Elkapták őket. Mindhárman módosult tudatállapotban voltak. „Hatalmasat bulizunk ma este!” – tervezték eredetileg. Felnőtt szemmel elég volt egyetlen pillantást vetni rájuk: ingatag volt a járásuk, akadozott a nyelvük, és természetellenes mosoly ült az arcukon. A szervezetük fellázadt. Mivel nem voltak hozzászokva az erős italokhoz, emésztőrendszerüket hirtelen heves fájdalmak kezdték gyötörni. 
Másnap szembesülniük kellett a tettükkel. Immár tiszta fejjel kezdtek számolni a következményekkel. Nem volt szükség túl nagy meggyőző erőre, hogy beismerjék a helyzet súlyosságát. Szinte beleroppantak a félelembe, hogy mindent elveszíthetnek. Úgy kell a szüleik elé állniuk, hogy nem lesz mivel mentegetniük magukat. Végül megbocsátásért könyörögtek. 
Bűnvalló imádságuk után végül ezt hallhatták: „Megbocsátunk… de többé ne forduljon elő!” Íme, a szabadulás szavai. Arcukról azonnal leolvasható volt a reakció. A feszültség elillant, a félelem eltűnt. A remény szavai visszahozták az életkedvüket, döntésüket pedig a szabadulás könnyeivel pecsételték meg. 
Ne várj, míg szembesülnöd kell a vétkeiddel! Isten reményteljes szavai a rendelkezésedre állnak. Fogadd el, és örülj Jézus jelenlétének, és a megbocsátását felkínáló Isten iránti kedvességből többé ne tedd azt, ami neki sem tetszik! 

Imádkozz, hogy minden nap hűséges tudj maradni!
 
Kihívás: Valld be Jézusnak, hogy reménységre van szükséged! Életedet ragyogja be a remény!