Tűz a szívben

„És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?” (Lk 24:32)

Egy szombat délután kaptam a végzetes hírt. A munkahelyéről hazafelé tartó édesapám megállt a Tisza-parton, hogy a rekkenő hőségben megmártózzon a vízben. Belevetette magát a folyóba. Látták, amint egy pillanatra felbukkant, majd eltűnt a habok között. 
Senki sem merte közölni velem a szomorú hírt. Végül a nagynénémtől kaptam egy rövid üzenetet: „Édesapád nincs többé.” Ez elég is volt. Elképzelésem sem volt, hogy az eset milyen hatással lesz az érzelmi világomra nézve. Két hétbe telt, míg megtalálták a holttestét, s ez idő alatt a múlt emlékei és édesapám szavainak hatásai közt vergődtem. 
Akkor a magam módján éltem át azt az égő vágyat, ami a tanítványok szívében is lángolt. Amikor már nincs melletted az, akihez ragaszkodsz, amikor magadra maradsz összekuszált gondolataiddal, és elárasztanak az emlékek, akkor kezd újra lángolni a szíved. Ezek a beteljesíthetetlen vágyakozás pillanatai. A kapcsolatok és az érzelmek az emberi természet nehézfegyverzetéhez tartoznak. 
Most is erről van szó. Mekkora veszteség kellene, hogy érjen ahhoz, hogy tiszta vágy ébredjen a szívünkben? Életed akkor lesz biztonságban, ha Isten jelen van a mindennapjaidban. Azt kérdezed, hogy miként lehetsz biztos a jelenlétében? Nos, itt arról a tűzről van szó, ami a földi hiábavalóságok utáni vágynál erőteljesebben lángol a szívedben. 

Imádkozz, hogy Isten lángra lobbantsa a szíved! 

Kihívás: Hallgass a szívedre! Halld meg újra a már elfeledett bibliai értékeket!