Egyszerű gesztus

„És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról.” (Lk 22:61)

A hősök általában jelentős eseményeket éltek át, és maradandó nyomot hagytak az emberiség krónikájában. Róluk szól a történelem. Ennél kevesebb szó esik viszont az apró gesztusokról, tettekről. Ezeket általában nem tartjuk számon. Egyáltalán számít-e még egy megértő tekintet, egy kedves ölelés?  
Megtanítottuk az elménket, hogy memorizálja a természetességet meghaladó dolgokat. A közömböstől a szenzációsig bármire reagálunk. Végeredményben minden egyes nap különleges alkalom, ami egyszerű gesztusokból áll össze. Péterre rászegeződött egy tekintet, és ez a tekintet alapjaiban rengette meg őt. Lesújtó hatása volt: működésbe hozta az emlékezőtehetségét, és Jézus tekintetének hatására Péternek eszébe jutott a bukása. 
Óriási kockázatot vállalunk, ha nem adunk hitelt az apró gesztusoknak, és elfojtjuk a lelkünkből fakadó reakciókat. Ilyenkor a jóságnak még a legvékonyabb fonalait is elvágjuk, mert nem fogadjuk el, hogy Isten látja minden mozdulatunkat. Meg kellene jegyezned, hogy Isten Lelke által csak úgy lehet belőled hős, ha olyan pillanatokat élsz át, amelyek az egyszerű gesztusok révén emlékeztetnek arra, hogy ki vagy valójában. Az emlékek néha fájnak, viszont előkészítik a terepet az egészséges irányválasztás előtt. 

Imádkozz, hogy a Szentlélek vezesse az életed! 

Kihívás: Egyszerűsítsd a napodat, és tedd Istent az első helyre!