A múlt értéke

„Mert amelyek régen megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vigasztalása által reménységünk legyen.” (Róm 15:4)

Amerika 2003-ban lerohanta Irakot, hogy megdöntse az állítólag vegyi fegyvereket birtokló Szaddam-rezsimet. Akkoriban elképesztő eseményekre került sor számos olyan településen, ahol az ősi civilizációk maradványait őrizték. Számos múzeumot feldúltak, és rengeteg ókori, felbecsülhetetlen értékű emlékművet semmisítettek meg. Az emberiség egyik legősibb bölcsőjének területén értelmetlen módon eltörölték az egyetemes történelem bizonyítékait. Az embertömegek minden józan gondolkodás nélkül tették a földdel egyenlővé a múlt emlékműveit. Ez volt a múlttal kapcsolatos egyik legmegrázóbb pillanat, mely során az emberi butaság brutális reakciókkal társult. Bizonyára ismerősek számodra ezek az indulatok és reakciók. Olyan helyzetekről beszélek, amelyek során az önazonosságunkra vonatkozó emlékeket kitöröljük személyes fejlődésünk memóriájából.

Téves dolog semmibe venni a múltat, eltörölni az emlékeket. Ne dobd ki az értékes pillanatokat! A múltban átélt eseményeknek köszönhetően vagy az, aki vagy. Gyűjts össze minden egyes értékes percet, amely révén új emberré lettél! Imádkozz, hogy sose felejtsd el Isten közbelépéseit az életedben!

Kihívás: Jegyezd be a határidőnaplódba az Úrral való találkozásod pillanatát!