Az érintés kihívása

„Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő.” (Jn 20:27)

Épp lefekvéshez készülődtem, amikor az ajtóban megjelent a nagybátyám, és széles mosollyal az arcán megkérdezte nagymamámtól: „Dorut magammal vihetem?” Talán 10–12 éves lehettem. A nyári szünidőben történt. Aznap egész nap viháncoltunk, rohangáltunk a barátokkal, és a fáradtság miatt alig vártam, hogy végre ágyba kerüljek. Nagymamám azonban katonásan rám szólt: „Azonnal szedd össze magad!” Szédületes sebességgel fordultam ki az ajtón, és követtem a nagybátyámat. Borongós éjszaka volt. A holdvilágos égbolton felhők kergetőztek. Az erdő felé haladtunk, és én a nagybátyám nyomdokait követtem. Intett, hogy maradjak csendben. Feszülten figyeltem. Az erdő közelében félelem tört rám. Sötét gondolatok cikáztak a fejemben. Mi lesz, ha egy vadállat, vagy egy gonosztevő támad ránk? Megbénított a félelem, ám ekkor éreztem, hogy a nagybátyám karja átölel. Csodával határos módon minden félelmem elszállt. Érintése megnyugtatott. Már nem voltam egyedül a gyötrelmeimmel. Valaki mellettem állt, és ez biztonságot nyújtott. Az életben vannak dolgok, amiket nem tudunk megoldani saját magunk, mert meghaladják az erőnket. Isten érintésére van szükségünk. Ha le akarod győzni az ifjúságodat támadó félelmeket, még ma igyekezz megragadni Isten kezét! Imádkozz, hogy átélhesd a Jézussal való igazi barátság tapasztalatát!

Kihívás: Vigasztalj meg ma egy magányos személyt!