Váratlan találkozás

„És találá őt az Úrnak angyala egy forrásnál a pusztában, annál a forrásnál, amely a Súrba menő úton van.” (1Móz 16:7)

Biztos voltam benne, hogy senki sem lát. Kimérten léptem a tettek mezejére. Hatalmas volt a tolongás. Az emberek figyelmét elvonta a kiállított árucikkek sokasága. A következőképpen gondolkoztam: Senki sem figyel egy kisfiúra. Tizenkét éves voltam. Egyszerű tervem volt: megiramodok, és a hatalmas kupacból elkapom a legszebb almát. Minden a terv szerint haladt. Megragadtam az almát, és elkeseredett rohanásba kezdtem. Lihegésem közepette a tömegből egy éles hangot hallottam: „Doruuu!” Ostorcsapásként ért, a térdem megremegett. Egy nő közeledett felém igencsak elszántan. Látta a jelenetet, most pedig felvértezve az igazság emberének összes fegyverzetével, szóáradatot készült zúdítani rám. Szavai sortűzként hatottak. Édesanyám legjobb barátnője volt. Már azt is tudtam, hogy mi lesz az utolsó „lövedék”: édesanyám szíja. Nem tévedtem. Aznap fontos dolgot tanultam meg: az élet váratlan találkozások elé állít. Ezekre általában nem számítunk, mégis ezek az alkalmak emelnek ki a gondolataink magányából. Isten próbatételei ezek, amelyek segítenek, ha kudarcot vallasz. Az Úr még akkor is megtalál, amikor azt hiszed, hogy erre nincs esélye.

Imádkozz, hogy isteni szándék hasson át!

Kihívás: Próbálj meg találkozni egy olyan személlyel, akit már hosszú ideje nem láttál.